Bár a művészeti ágakat mindig is különös kihívás volt számomra egymástól elválasztani, pusztán irodalommal a családi legenda szerint körülbelül háromévesen kezdtem el foglalkozni, amikor is megalkottam egy háromszavas költeményt, amely így hangzott: "Kocsmában, asztalon, cuccok".  Szüleim polcán a Delfin- és a Pöttyös könyvek mellett Petőfi, Kosztolányi, Ady, József Attila összes, na meg egy sokat emlegetett kétkötetes Weöres Sándor-válogatás volt meghatározó. Az általános iskolai éveket többek között az irodalom jegyében is töltöttem marháskodással, amikor is a Harry Potter-könyveket írtam át saját magamra és osztálytársaimra, afféle inside paródia-jelleggel. Gimnázium végére ért el igazán a kortárs magyar irodalom, főleg Békés Pál és Parti Nagy Lajos könyvei mentén (előbbitől a szinte teljesen elfelejtett regénye, A bűntárs, míg utóbbitól az ugyancsak regény műfajú Hősöm tere volt rám különösen nagy hatással), illetve ekkoriban ismertem meg Kemény István költészetét, amely a mai napig fontos számomra. A gimnáziumot követő nyáron vehettem részt először a Zemlényi Attila és k. kabai lóránt nevével fémjelzett Műút folyóirat Szöveggyár táborában (ennek köszönhető a jelenlétem a rövid életű Gömbhalmaz irodalmi csoportban), 2011 őszétől pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Lackfi Jánostól és Vörös Istvántól tanulhattam kreatív írást. Innentől igyekszem egyre aktívabban részt venni a magyar irodalomban, szerzőként és olvasóként egyaránt.