Hírek

2024.03.18. Májusi Halló Központ Akusztik koncert az Agórában, Az Élet Ajtaja Zárva címmel

Május 3-ikán este 20 órai kezdéssel egyszálgitáros akusztikus koncertet adok a Kálvin tér és az Üllői út találkozásánál megbújó Agórában. Részletek itt. Várok mindenkit szeretettel!

2023.08.03. Szubjektív koncertlista az idei Művészetek Völgyéről


Bár az idei Művészetek Völgyében hivatalosan csak önkéntesként voltam jelen, szabadidőmben sikerült megfordulnom annyi koncerten, hogy abból összeálljon egy csinos kis top 10 (ami valójában 12 koncertet jelent). A naplórészletekkel tarkított szubjektív koncertélmény-beszámoló ezúttal nem egy fontos és prominens oldal írásaként, hanem egyszerű Facebook-jegyzetként olvasható, itt.

2023.04.11. Első, egyúttal utolsó recenzióm a Kalligram folyóiratban, zenei improvizációs kísérlet a Szendvicsbárban vasárnap

Megjelent a Kalligram folyóirat áprilisi száma, amelyben olvasható minden idők valóban utolsó Stermeczky-recenziója (még ha ez a kommunikáció kissé olyan is, mint amikor a könnyűzene nagyjai újabb és újabb utolsó búcsúkoncertet hirdetnek meg). Ezúttal Szemethy Orsi Sikoltó című prózakötetéről írtam. A lapszám online a Szófa előfizetéses rendszerében már el is érhető, ahol egyébként először elírták a nevemet, ám később kérésre kedvesen javították.

Más: április 16-án, vagyis most vasárnap a hetedik kerületi Szendvicsbárban (István utca 27.) a csellónap keretében délután 16:00-tól tartok egy rendhagyó zenei improvizációs kísérletet. (Leginkább attól rendhagyó, hogy még soha nem csináltam ilyesmit). A helyszínen alapvetően lévő csellón túl én magam viszek továbbá gitárt, furulyát, kalimbát, és egy pár kisebb ritmushangszert is, és várok zenélni nagyon és kevésbé tudókat egyaránt, hogy az együttlét és a spontenaitás jegyében együtt zenélhessünk. Én igazán komolyan sosem tanultam, inkább csak csinálom, de Kodály szavaival élve hiszem, hogy a zene mindenkié. Várok tehát mindenkit szeretettel!

2023.04.04. Utolsó recenzióm az Alföld folyóiratban

Megjelent az Alföld Folyóirat áprilisi száma, amelyben olvasható utolsó irodalmi recenzióim egyike, ezúttal Szabó T. Anna Vagyok című válogatott verseskötetéről. A lap tartalomjegyzéke itt érhető el, maga a lap pedig például a szofa.eu-ra regisztrálva.

2022.12.17. Utolsó recenzióm a Könyvteraszon, Szeretni albumpremier hamarosan

Mivel kulturális újságírói tevékenységemet egyre inkább igyekszem felfüggeszteni, a Könyvterasz oldalán utolsó recenziómat olvashatjátok, ezúttal Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című regényéről. Magát a könyvet szeretettel ajánlom, egyszerre pofátlan és szenvedélyes, a miértekről bővebben magában a recenzióban, vagyis itt.

Jó hír viszont, hogy hamarosan megjelenik a Halló Központ nevű - egyelőre - szólóprojektem Szeretni című, tíz dalt tartalmazó albuma. Ha addig is bele szeretnél hallgatni, illetve szeretnél értesítést kapni a megjelenésről, azt itt teheted meg!

2022.11.03. Aktualitások (Kortárs Online búcsú, bizonytalan Szeretni, két új vers a novemberi Alföldben)

Kedves mindenki!


A tegnapi nappal magánéleti okok és szakmai nézetkülönbségek miatt felfüggesztettem az együttműködésemet a Kortárs Online-nal. Döntésem végleges, a szerkesztőségnek további jó munkát kívánok!

A Szeretni című új Halló Központ-album megjelenése jelenleg bizonytalan.

Jó hír viszont, hogy két új versem olvasható az Alföld folyóirat novemberi számában, kettő közt, illetve dekonstruktív part címmel. Mindkettő az idei év első felében született, ezek közül a kettő közt címűt Láng Orsolyának címeztem. A lap a Szófa előfizetői rendszerén keresztül olvasható online is.

2022.10.13. Lana Del Rey verseskötetéről írtam a Könyvteraszra

A Violet a fűben hátrahajol versei szerintem fontos és jó szövegek (nagy hála a fordításért Tóth Réka Ágnesnek és Simon Mártonnak), ami viszont ezeken kívül szerepel a kötetben, kissé mintha esetlegesnek hatna. Bővebben itt olvashatod róla a gondolataimat.

2022.10.12. Carson Coma-albumkritika és Mircea Cărtărescu-beszámoló

A Kortárs Online zenerovatában ezúttal a Carson Coma idei albumáról írtam, na meg arról, hogy miért lenne érdemes egy kicsit lassítani a srácoknak. Mindezt ide kattintva olvashatod el. Jártam továbbá a Könyvfesztivál utolsó napján a Három Hollóban, ahol a román Mircea Cărtărescu-val beszélgettek eddigi életművéről. Az erről írt beszámolómat itt találod.

2022.10.05. Új Halló Központ-kislemez: Domb

Az utóbbi időben ismét belevetettem magam a zenélésbe, ennek az eredménye a Halló Központ nevű - egyelőre - szólóprojektem készülő új albumának a beharangozó kislemeze, a Domb. Számomra ez a dal azért mérföldkő, mert életemben először itt használok valódi basszusgitárt. A kislemezalbumra mintegy bonus trackként felkerült egy nyáron összedobott instrumentális szerzemény, a Nyári záporok is, amelynek a létrejöttében az Ejay Hiphop nevű 2000-es évek-eleji DJ-program sávjai is a segítségemre voltak. Az anyagot itt tudod meghallgatni. Jó szórakozást!

2022.08.11. Kritika Deres Kornélia Box című kötetéről a Literán, az Alföld januári Markó Béla-kritikája online

Deres Kornélia harmadik kötetéről ezúttal a Literára írtam, központban a poétikával és az eddigi három kötet összegző értelmezéséről. Mindezt itt olvashatod el. A januárban az Alföldben megjelent Markó Béla-kritika A haza milyen? című kötetről pedig mostantól online is olvasható, ide kattintva.

2022.07.07. Új interjúk a Kortárs Online-on, új versmegjelenés a Tiszatáj Online-on

A múlt hét folyamán megjelent a Kortárs Online-on az interjúm Csordás Zitával, a Mayberian Sanskülotts énekesével, amelyben jól kiveséztük a zenekar God Tiger need chemical works című új albumát. Az interjút itt találod. 

A mai nap folyamán ugyanitt megjelent egy másik interjú is, méghozzá a hari_drama nevű - folyamatosan változó - zenei kollektíva két tagjával, Mushu Israellel és Stanfel Péterrel arról, hogy tulajdonképpen mi is ez az egész. Ezt a beszélgetést itt találod, nem mellesleg pedig a srácok a holnapi nap folyamán a Kobuciban lépnek fel, közvetlenül az általam már korábban megszakértett és szintén nagyon szeretett Deva előtt. Jegyek itt (noha állatólag erősen fogynak).

Végül egy hír irodalmi irányból: megjelent egy új versem a Tiszatáj Online-on, Túlnyújtott táj címmel. Ezt itt tudod elolvasni. Jó szórakozást!

2022.06.29. Kritika Melania G. Mazucco Az építésznő című regényéről

Enyhe túlírtságával együtt is szerettem Mazucco regényét, amely főleg a 17. század egyetlen ismert női építészének, Plautilla Briccinek a fiktív önéletrajza. Maximum morális kérdést lehetne csinálni abból, hogy vajon minden úgy történt-e, ahogyan ez a fiktív önéletrajz szól, épp csak nem érdemes. A könyvről írt kritikámat a Könyvteraszon, ide kattintva tudod elolvasni.

2022.06.22. Kritika a Felső Tízezer új albumáról, Képek által EP-premier

Az általam már-már elfogultan szeretett Felső Tízezer új albumáról, az Elkerülhetetlenről a Kortárs Online-ra írtam, ezt itt tudod elolvasni. A Képek által című - január óta futó - előadásban szereplő két dalom házi stúdió-változatát pedig a Bandcampre töltöttem fel, ezt ide kattintva találod. Az előadást egyébként legközelebb az idei Waldorfeszten, június 25-én szombaton a Börzsöny Színpadon játssza a csapat, a fesztiválról további infókat itt találsz!

2022.05.26. Kritika Дeva első nagylemezéről, továbbá Milorad Pavic és Kollár Klemencz László könyveiről

A Könyvteraszon a legutóbb Milorad Pavic modernségtől duzzadó regényéről, az 1983-as Kazár szótárról írtam, ezt itt tudod elolvasni. Kollár Klemencz László Öreg banda című családregényéről az Alföld Online-on, Takács Dorina Дeva első nagylemezéről, a Csillagról pedig a Kortárs Online-on olvashatsz tőlem.

2022.05.10. Új Képek által-időpont, kritika a Platon Karataev új albumáról

A KIMI-sekkel közösen készült Képek által című drámát legközelebb május 19-én a Három Hollóban láthatja a közönség, az erre vonatkozó Facebook esemény itt található. Emellett ma megjelent a Kortárs Online-on egy írásom a Platon Karataev Partért kiáltó című első magyar nyelvű albumáról. A sokatmondóan "Magyar hangja: Kaláka?" című írást ide kattintva találod!

2022.04.18. Még egy színházi kritika a prae.hu-n

Ezúttal az Artus Stúdió és a Kompánia Társulat közös produkciójáról, a Humán balanszológiáról írtam a prae.hu-ra. Mayer Zita és Mózes Zoltán párosa egy olyan kétszemélyes cirkuszi kísérletet mutat be a színen, amely egy kicsit egyszerre bohóctréfa, bűvésztrükk és artistaszám. A teljes írást itt tudod elolvasni!

2022.04.15. Új beszámoló és egy rendhagyó színházi kritika a prae.hu-n

Április 11-én a Magvető Caféban jártam Fekete Vince és Fehér Renátó új kötetének bemutatóján. Az erről készült beszámolót itt találod.  Ezen kívül még március végén volt szerencsém újranézni Szabó Veronika Queendom című rendezésének egyik utolsó előadását a MU Színházban. Ezzel kapcsolatban az a rendhagyó helyzet állt elő, hogy mivel a bemutató idején, jó 5 évvel ezelőtt írt kritikámban radikálisan másképp értelmeztem a látottakat, úgy döntöttem, hogy az újranézés élménye ugyancsak megér egy olyan esszé-szerű kísérletet, aminek része a két élmény összehasonlítása is. Az így született szöveget itt tudod elolvasni, a korábbi, 2017-es kritikára pedig a cikken belül történik hivatkozás.

2022.04.05. Szilasi László könyvéről a Literán, új Litmusz Műhely adás

Szilasi László Tavaszi hadjárat című könyve két kisregényt tartalmaz. Ezek közül a második zseniális, az első kevésbé. A hosszabb véleményt a Litera felkérésére írtam meg, a szöveget ide kattintva találod. A Litmusz Műhely új adását pedig történetesen az előző adásban általam ajánlott Láng Orsolyával készítették a srácok, ezt is ajánlom szeretettel. Itt tudod meghallgatni.

2022.03.24. Újabb írások a Kútszéli stíluson és az IGYIC-en, ismét új Képek által-időpont

Pár héttel ezelőtt ismét a Bethlen téri Színházban jártam, ahol a Gangaray Youth Ensemble és a Senga Dance Projekt bemutatóit láttam. A március 11-12 i két este egymást követően meglehetősen sűrűnek érződött, az élményekről itt olvashatsz bővebben. Ezen kívül március 8-án Szekeres Szabolcs kollégával közösen néztük meg a Jurányi házban az Írta és rendezte sorozat keretében Balog József SEM. (Stuart. Erzsébet. Mária.) című rendezését, amiről aztán együtt gondolkodtunk. Ezt itt találod. 

A Mesecentrummal is tovább zajlott az együttműködés, ezúttal a közel száz évvel ezelőtt élt verespataki Jánki István most kiadott meséit olvastam el. Nem mondom, hogy nem hagyott hiányérzetet maga után. Ezt itt olvashatod el! 

A KIMI-sekkel futó, Képek által című előadást legközelebb április 7-én a IX. kerületi Pinceszínházban játsszák a srácok, ehhez a Facebook eseményt ide kattintva éred el.

2022.03.03. A Litmusz Műhely velem készült adása, új Képek által- és nyitott Gránátalma Klub-időpont

A Litmusz Műhely, amelynek nemrég külső munkatársa lettem, ennek örömére velem is készített egy beszélgetést, amit itt tudsz meghallgatni. Fontos hírek továbbá: március 19-én szombaton duplán is találkozhattok velem: 12:00 és délután 14:00 között a SÍN Kulturális Központban, ahol a Gránátalma Klub várja az érdeklődőket a tavaly december után egy újabb nyitott alkalommal. Este 19:00-tól pedig ismét Képek által előadás a Keleti István Művészeti Iskolában, amelyben én ugyan csak háttérfeladatokat vállaltam, viszont ott leszek, és bárkivel szívesen beszélgetek az előadás után.

2022.02.16. Új írás a Tánckritika.hu-n Cserepes Gyula Fonó-Dójáról

Múlt héten a Nemzeti Táncszínházban jártam, ahol Cserepes Gyula Fonó-Dó című koreográfiáját láttam. Itt elolvashatod, hogy tetszett.

2022.02.05. Új Képek által-időpont, új vers az ÚjNautiluson, új írás a Tánckritika.hu-n

Továbbra is műsoron tartjuk a KIMI-ben az általam írt és zenei háttérrel megtámogatott Képek által című előadást. A következő alkalom Február 17, A Facebook eseményhez kattints ide!

Új vers jelent meg tőlem az ÚjNautiluson, a víz nosztalgiája címmel, ezt itt találod!

A Tánckritika.hu-ra ezúttal az Artus Stúdió Kérész Művek sorozatának 69. részéről írtam, amely az Artusosok és a FreeSZFE színház és performansz osztályának a közös produkciója. Ezt itt tudod elolvasni!

2022.01.20. Gyerekkönyv-ajánló a Mesecentrumon

Szintén a tavalyi évből maradt ennek a szövegnek a megjelenése. Tore Renberg norvég író Taposs bele, Ine című könyvéről írtam a Mesecentrum oldalára. Ha el akarod olvasni, kattints ide!

2022.01.11. Képek által - Premier a KIMI-ben és további év eleji megjelenésdömping: Kortárs Online, Alföld folyóirat, Hungarian Literature Online

Kezdem talán a legfontosabbal: két héten belül premierem lesz. Még jó másfél évvel ezelőtt kezdtem el együtt dolgozni szövegíróként a Keleti István Művészeti Iskola (KIMI) színészhallgatóival és osztályfőnökükkel, Nyáry Pállal, hogy a srácok improvizációi alapján megszülethessen egy előadás a tehetetlenség témakörében. A coviddal és egyéb váratlan akadályokkal való hosszas küzdelem után a produkció elkészült, és 2022 január 21-22-én bemutatásra kerül az iskola színháztermében, Képek által címmel. Mindenkit nagy szeretettel várunk, az esemény Facebook linkje - további részletekkel - ide kattintva található.

Ugyanakkor ezen felül is sűrűn indul az év: a lapok főleg azokat az anyagokat közlik le tőlem, amelyek az előző év végén születtek. A Kortárs Online a Barkóczi Noémi új albumáról (ami szerintem nagyszerű és fontos anyag) szóló kritikámat, az Alföld idei első nyomtatott száma pedig a 70 éves Markó Béla legutóbbi verseskötetéről (A haza milyen?) szóló recenziót.

Ezen kívül számomra is váratlanul lett egy angol nyelvű megjelenésem: még közel másfél évvel ezelőtt írtam a Revizor Online-ra Nemes Z. Márió Barokk Femina című kötetéről. Ezt a szöveget most a Litera angol nyelvű aloldala, a Hungarian Literature Online közölte újra, Austin Wagner fordításában.

2021.12.22. Új vers a Literán: Vázlatok egy barlanghoz

A jelenleg a Literán működő Késelés késsel sorozatban az első közlések mellé az állandó kritikusgárda valamely tagja vakreflexiót ír, vagyis úgy próbálja értelmezni a szöveget, hogy a szerző kiléte ismeretlen előtte. Itt jelent most meg tőlem a Vázlatok egy barlanghoz című vers, Gáspár Sára vakreflexiójával. Ezzel kívánok mindenkinek előre is Kellemes ünnepeket!

2021.12.17. Újabb beszámoló, tánc- és könyvkritika

A hó elején ismét a Nyitott Műhelyben jártam, ahol Piros Vera Eltévesztettem, drágám című könyvének második bemutatóját hallgattam végig. Az eseményről készült beszámolómat a prae.hu-n olvashatod. Meglátogattam a Bethlen téri Színházat is, ahol a Közép-Európa Táncszínház két új szólóbemutatóját néztem meg. Az élményről a tanckritika.hu-ra írtam. Illetve elolvastam az 1970-ben puccskísérletben részt vevő, majd ezt követően életének önkezével véget vető Misima Jukio regényét, az Élet eladót. A magyar változat a Jelenkor Kiadó és Mayer Ingrid munkáját dícséri, én pedig a Könyvteraszra írtam róla.

2021.11.24. Írásaim a tanckritika.hu-n

Úgy alakult, hogy egy kicsit tánckritikussá is avanzsáltam. A tanckritika.hu-n két írás jelent meg tőlem az utóbbi időben: az első - amit ide kattintva érhetsz el - a nálunk vendégeskedő Out Innerspace Dance Theather Bygones (magyarul: Ami volt, elmúlt) című produkciójáról szól, a másik pedig Mészáros Máté Fény által című koreográfiájáról - ezt itt találod.

2021.11.23. Jonathan Franzen új regényéről írtam a Könyvteraszra

Korunk egyik legismertebb amerikai szerzője, Jonathan Franzen Keresztutak című családregényéről írtam a Könyvteraszra, amit ide kattintva olvashatsz el! Annak ellenére, hogy vannak kételyeim a vastag családregényeket illetően, a Keresztutak gördülékenyen olvasható, és mélyre menve képes feltenni fontos kérdéseket is.

2021.11.13. Az utóbbi időszak összefoglalója

Ahogy azt talán érzékeled is, az utóbbi időben kicsit megritkult a friss hírek közlése az oldalon. Ennek okáért nem tudok mást hibáztatni, mint saját magamat, minden esetre a folyamatos kommunikáció egymagamban nem mindig a legkellemesebb feladat.

Ami fontos:

2021.10.07. A Belga új albumáról és Ladányi János könyvéről a Kortárs Online-on, új vers és mese a Nuuvellán

Az utóbbi időben a Kortárs Online-on megjelent írásom a Belga új albumáról és Ladányi János szociológus Lassú elszakadás című Újpest-könyvéről is. A Nuuvellán a templomépítő denevérekről olvashatsz tőlem mesét, továbbá felkerült ugyanide egy rövid, szabad családvers is, Máriáék nem kártyáznak címmel.

2021.09.22. Új recenzió a Könyvteraszon Handi Péter és Láng Orsolya új könyveiről

Két, térben és időben távoli szerző, Handi Péter és Láng Orsolya új könyveiről írtam a Könyvteraszon, akikkel  mostantól állandó munkakapcsolatban leszek. Örömömet fokozza, hogy két igazán remek, élvezetes verseskötetről van szó, tehát mindkettőt nagyon nagy örömmel ajánlom. A recenziót ide kattintva olvashatod el!

2021.08.25. Régi-új mese a Nuuvellán: A csigaló

A Csigaló című mesét korábban már lehozta ugyan a SZIFOnline, azóta viszont elég erősen átalakult, és az eredeti hossznak majdnem a kétszeresére bővült. Olvassátok szeretettel Timót, a csigaló történetét a Nuuvellán, ide kattintva!

2021.08.13. Új mese a Nuuvellán: A sünmadár

A lajhárkutya és más mesék című sorozatból ezúttal a sünmadár finoman szemtelen történetével ismerkedhetsz meg ide kattintva.

2021.08.09. Mostantól a Nuuvellán is követhetsz! Elsőként mesékkel jelentkezem!

Kedves olvasó,

mostantól engem is megtalálhatsz a Nuuvella felületén, amit az idei májusi megalakulása óta a leginkább csak az olvasók Netflixeként szokás emlegetni: ez egy havi előfizetéses irodalmi oldal, amelyre a szerzők feltölthetik a szövegeiket, az olvasók pedig közvetlenül is kiválaszthatják azt a szerzőt, akit az előfizetésükkel támogatni szeretnének. (Ha nem választasz ki senkit, az összeg úgy az összes szerző között kerül szétosztásra).

Én magam kezdésként egy mesét hoztam el az oldalra, amely az A Lajhárkutya és más mesék című - kiadó nélkül maradt - projektem egyik szövege. A következő időszakban ebből a sorozatból szeretnék veletek megosztani további darabokat. Ha kíváncsi vagy ezekre a szövegekre, egyúttal támogatni is szeretnéd a szerzői működésemet, a Nuuvella a neked való felület!

A Nuuvella-oldalam közvetlen eléréséhez kattints ide!

2021.06.18. Kritika Schein Gábor Ó, rinocérosz című könyvéről

Új kritika olvasható tőlem a Kortárs Online-on, ezúttal Schein Gábor enciklopédiának álcázott szenvedéstörténetéről, az Ó, rinocéroszról írtam. Hogy ez pontosan mit is jelent? Kattints ide, és kiderül!

2021.05.18. Hangnak jelentkeztem, segíts dönteni!

Az elmúlt időszak kalandozásai során úgy alakult, hogy jelentkeztem a Közérdekes nevű társadalmi nonprofit szervezet új hangjának. Ez a szervezet a társadalom építő szolgálata mellett elkötelezett egyesület, munkájuk fókuszában az oktatás, a környezetvédelem, az egészségügy és a szociális szolgáltatások hiányosságainak pótlása, meglévő elemeinek fejlesztése áll. Ezen a linken meghallgathatod a feladatra jelentkező különböző hangokat, és nullától ötig terjedő skálán szavazhatsz, hogy melyik hang mennyire tetszik. (A felvételek egyelőre nem professzionális eszközökkel készültek, a szavazás lényege kifejezetten a felolvasó hangszíne.) Minden segítséget nagyon köszönök én is és a Közérdekes csapata is!

2021.05.11. Kritika Annie Ernaux regényéről a Prae.hu-n

A hazájában, Franciaországban közismert Annie Ernaux Lánytörténet című regénye tavaly jelent meg magyarul Lőrinszky Ildikó fordításában, a Magvető Kiadó gondozásában. Erről a könyvről írtam a prae.hu-nak, az írást itt érheted el. Türelmes feministáknak szívből ajánlom. 

2021.05.09. Kritika Kállay Eszter első kötetéről a Kortárs Online-on

Kállay Eszter debütáló kötetéről, a Kéz a levegőbenről írtam kritikát a Kortárs Online oldalán. Sok témát magára vállaló, bátor anyag, kisebb buktatókkal, de mindenképpen izgalmas, szóval jó szívvel ajánlom. A kritikát ide kattintva olvashatod el!

2021.04.21. Valami az álmokról

Az elmúlt pár hétben részt vettem a Feldmár Intézet által szervezett Álmodó-vár csoport foglalkozásain. Hogy mi is ez pontosan, arról a játékosan beszédes cím nyilván valamennyire árulkodik: ebben a Huszár Annamária és Novák Alexa által vezetett online csoportban a résztvevők álmai voltak előtérben. Mit lehet velük kezdeni? Hogyan lehet őket értelmezni? Vagy egyáltalán kell-e? Nagyon sokféle módszer előkerült a csoportban ennek az élményanyagnak a lehetséges feldolgozására. 

Anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos titoktartási kérést megszegném, annyit talán elárulhatok, hogy a csoportban nagyon sokféle ember gyűlt össze, és valóban nagyon személyes álmokról esett szó, amelyeknek a miértjeire megfejtést próbáltak találni. Ami személy szerint engem illet, már elég régóta foglalkoztattak az álmok, ezek a fura élményanyagok. Azt hiszem, alapvetően szerencsésnek mondhatom magamat, mert azok közé az emberek közé tartozom, akik többnyire emlékeznek az álmaikra, sőt, szerencsésebb helyzetekben még rögzítem is azokat. (És időnként még az is előfordul, hogy ha a felszínen egyszerűen csak szórakoztatónak tűnnek, akkor a privát oldalamon a teljes Facebook ismerettségi körömmel megosztom őket). A csoporttal kapcsolatos kíváncsiságom valami olyasmiről szólt, hogy láthatom-e valamilyen módon összefüggőbbnek azt a tudatalattit, amiből az álmaim táplálkoznak. Hogy vannak-e benne visszatérő elemek, ezek között van-e összefüggés, van-e valami központi tétje ezeknek. 

Legnagyobb örömömre találtam ilyeneket, és most szeretnék is nyújtani belőle egy diszkrétebb betekintést: ritkábban, de azért vissza-visszatérően a tudatalattim része a víz. Valamivel gyakoribbak az olyan titkos, változékony épületek vagy szobák, amiket csak én ismerek, illetve hasonló sűrűséggel térnek vissza iskolai emlékek is. Leggyakrabban pedig talán emberekkel álmodok. Ezek vagy a közvetlen ismerőseim (főleg családtagok, de sokszor felbukkannak régi iskolai osztálytársak is), vagy olyan, számomra valamiért emlékezetes, szakmájukban híres emberek, akik többnyire valami szokatlan dolgot csinálnak. (Utóbbira pár klasszikus példa, csak a szórakoztató funkció kedvéért: az Edda akusztikus felállása - Pataki Attila és egy random gitáros - a kertünk végében játszanak három macskának, akiket ez valószínűleg cseppet sem érdekel; Hajós András a biciklijét próbálja eladni a lakásunkhoz legközelebb eső kereszteződésben, szakadó hóban; szóviccet mesélek Galla Miklósnak, de annyira rossz, hogy még ő sem nevet rajta. Ilyesmik). Szintén gyakoriak a teljes vagy csonka dalok vagy dalszövegek, amik általában létező előadókhoz köthető, a valóságban viszont megíratlan szerzemények. (Ezeket ébredés után általában sürgősen kedvem támad megírni, vagy legalább továbbgondolni.)

Ahogy ezeket végiggondoltam, arra jutottam, hogy izgalmasan tágas a tudatalattim. Hogy mindez hová vezet, azt továbbra sem látom, ugyanakkor egy fokkal mégis otthonosabbnak érzem a felsorolt elemeket. Ez pedig valószínűleg arra mindenképpen jó, hogy még az eddigieknél is gazdagabban álmodjak.

2021.04.19. Új vers az Új Bekezdés oldalán!

csonttól bőrig címmel egy új vers olvasható tőlem az Új Bekezdés oldalán, vagyis itt!

2021.04.18. Költészet Napja 8. Horváth Benji: A Dicsőséges Európa (2018)

Amíg az eddig bemutatott könyvek jelentős része első kötet volt, addig A Dicsőséges Európa Horváth Benji negyedik kötete. Az általam olvasott kettő közül (a másik az amnézia útja 2016-ból) szerintem ez adja a markánsabb képet a költészetéről, amely nagyjából úgy foglalható össze, hogy Horváth korunk egyik legelszálltabb hedonista freak-beatköltője. Azért freak-beat, mert a zenei inspirációi is sokfélék: példának okáért megfér benne egymás mellett Nick Cave és a metál. 

Komoly trip ez a könyv, rengeteg ritmussal, olykor töredékes mondatokkal, amelyek valóban felvetik ugyan a fülszöveg kérdését, mely szerint "mi különbözteti meg a víziót a valóságtól", A Dicsőséges Európa mégsem a meg-megállva gondolkodás könyve. Ellenben olyan sodró lendülettel kalauzol a saját, egyszerre menthetetlenül mocskos és végtelenül melankolikus világában, hogy sokszor profán nyelvezete ellenére is nagyon komoly flow-élmény vele menni. Kevés könyv enged meg magának annyit, mint ez a könyv. Más könyvek talán nem is bírnának el ennyit. A Dicsőséges Európa elbírja.

Ezzel a bejegyzéssel a Költészet Napján indított sorozatom lezárult. Köszönöm ha végigkövetted. A későbbiekben - bizonyos időközönként - igyekszem hasonló, személyesen tematikus sorozatokban mesélni számomra fontos alkotásokról.

2021.04.17. Költészet Napja 7. Kali Ágnes: Ópia (2018)

Az Ópia mágikus könyv egy halott apáról és olyan fájdalmakról, amelyekbe talán bele kell dögleni, talán meg kell tanulni velük együtt élni. De főleg talán előbbi. A fájdalmas versek között dőlt betűs, rémálomszerű esszenciák és Kusztos Júlia hasonlóan mágikus illusztrációi. Az Ópia nagy tétek könyve. Nehéz beszélni arról, hogy egy ennyire nehéz témájú kötet mitől is annyira nagyszerű, de az a kíméletlen bátorság, ahogyan beleáll a fájdalmakba, na meg az a hasonlóan kíméletlen őszinteség, ahogyan ebben a beleállásban szembenéz velük, mindenképpen kulcseszközök. És van bennük valami feneketlen boszorkányság. Olyanok ezek a szövegek, mintha egyszerre lennének átkok és azok feloldásai. A létezésben rendelkezésünkre álló érzések halmazának az alfája és omegája. Aki ezt a könyvet olvasni kezdi, belép egy racionálisan felfoghatatlan, mégis lenyűgöző sötétségbe.

2021.04.16. Költészet Napja 6. Nagy Hajnal Csilla: miért félünk az őrültektől (2016)

Nagy Hajnal Csilla első kötetének a címe egy kicsit költői: konkrét választ nem kapunk a - talán nem véletlenül - kérdőjel nélkül feltett kérdésre, ellenben a válaszra vonatkozó nyomokat igen. Ez a könyv a kis hétköznapi őrültségek könyve, amely a címben sugallt felvetéssel ellentétben nem fél az őrültektől. Ennek a könyvnek a beszélője nem fél felvállalni sérülékenységét, ahogyan olykor ennek a sérülékenységnek az abszurditását sem. Tudja hogy furcsa, ugyanakkor ennek tudomásul vételével mindenkiről hasonlóan szeretetteljes furcsasággal beszél. Szemet gyönyörködtetően veszi észre saját és mások intim történeteiben a még szemérmesebben rejtőzködő szégyent, de soha nem ítélkezik felette. Csak megfigyel, csak rögzít. Mesél a fiúról, aki ezt csinálta, aztán egy másikról, aki azt. Aztán mesél a fiúról, akivel ő nem csinálta azt, mert még vagy már nem lehetett. Satöbbi. A látszólagos csevegés mögött mindannyiunk közös hiányérzetei lapulnak. Szülői kapcsolatok, szerelmek, szeretkezések után maradt hiányérzetek. Olyan ez a könyv, mintha kicsit helyettünk beszélne minderről szeretettel, kíváncsisággal, odaadással. És milyen jól teszi!

2021.04.15. Költészet Napja 5. Balogh Ádám: Nyers (2016)

Szeretem azt a fajta költészetet, amelyik meri jól érezni magát, mielőtt a szomorúságáról kezdene el mesélni. Szeretem, mert ettől válik harmonikussá. Balogh Ádám Nyers című kötete ilyen kötet. Apa és fia ennyire harmonikusan még nem érezték magukat együtt versekben! Ez a könyv először emlékezés az ifjúságra, az apával együtt átélt kalandokra, a végtelenül röhejes szocializmusra, vagy akár a változás úgynevezett szelére, időnként leöntve egy-egy korty alkohollal. Aztán a torokszorítóan érzékeny rögzítése annak, ahogyan ugyanezen élmények egy része fokozatosan tönkretesz egy embert, az apát, és a fiú egyedül marad a szeretetteljes emlékezés magányával. Mindez olyan könnyen követhető, sztorizós hangon történik, mintha csak Bohumil Hrabal kacsintana ki ránk egy vonatfülkéből, restiből, iskolaudvarról, akárhonnan. Ebben a versnyelvben az égvilágon nincsen semmi különös. Nyers. És így nyersen is egy jól fogyasztható kelet-európai kaland, némi szerethetően keserédes utóízzel.

2021.04.14. Költészet Napja 4. Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak (2012)

Alig tíz éve még nagyjából szitokszó volt női irodalomról beszélni, mondván, hogy nincs férfi- vagy női irodalom, kizárólag valamiféle egyetemes irodalom van, aminek nincs neme. Mostanra egy jelentős többség inkább megkérdőjelezhetőnek gondolja ezt mint sziklaszilárd ténynek. Én is közöttük vagyok, tudniillik ha a különböző poétikákat a versek tartalma mentén lehet tematizálni - lásd testpoétika, ökopoétika, satöbbi -, akkor ugyanezen tartalom mentén továbbhaladva miért is ne lehetne elvégezni egy nemi felosztást? Amennyiben adott könyvek vizsgálatakor a szerzői szándék felismerésére szolgál, akkor ebben szerintem nincsen semmi degradáló vagy sztereotipizáló.

A Jönnek az összes férfiak az okos és csattanós női költészet iskolapéldája. Jönnek az összes férfiak: milyen elegánsan flegma, milyen provokatív, milyen vakmerő cím! Ennek láttán az egyszeri mintaférfi olvasónak már csak azért is kedve támad beleolvasni ebbe a kötetbe, hogy lássa, az kölcsön kenyér visszajár-alapon beolvas-e neki annyira, amennyire a címével sejteti. 

És bizony be! Ez a kötet végtelenül profán, hétköznapi nyelven szól hazugságról és őszinteségről, testről, vagy épp hol sikeres, hol sikertelen kommunikációs próbálkozásokról. És miközben ezekről beszél, nincs szüksége semmiféle tipikusan nőinek vélt szemérmeskedő, megközelíthetetlen szimbólumrendszerre ahhoz, hogy pontosan azokra a sztereotípiákra kérdezzen rá, amelyeket a férfiak általában a nőkre használni szoktak. Ha pedig éppen közvetlenül arról beszél, hogy mennyire unja ezeket a sztereotípiákat, akkor az pont olyan, mintha egyszerűen csak belevágná a férfi olvasó arcába. És ez jó. Egyszerű, világos, érthető.

Ettől a beszédmódtól az egyszeri mintaférfi - amennyiben hagyja magát bevonni ennek a nyelvnek a bűvkörébe - tényleg kijózanító tanulságokat kap. Pofonokat arról, hogy milyen az, amikor nem a nőbe szerelmes valaki, hanem a nő szerelmes valakibe. Amikor nem a férfi nézi a nőt, hanem a nő nézi a férfit. Amikor nem a férfi ír a nőről, hanem a nő ír a férfiról. Satöbbi. Ez a kötet a mai napig kimeríthetetlen gyűjteménye a sztereotípiák elleni küzdelem legegyszerűbben használható eszközeinek, miközben mégis vállaltan egy női pozícióból indul. A Jönnek az összes férfiak a kéretlen, ám működő jótanácsok könyve a bunkó, suttyó hétköznapi szexizmus ellen.

2021.04.13. Költészet napja 3. Fehér Renátó: Garázsmenet (2014)

Fehér Renátó bemutatkozó kötetét már a megjelenésekor is nagyon sokan várták. Én is vártam, mert a már korábban is emlegetett lázadásnak egy olyan időszerű, egyúttal mégis intelligensen önreflektív hangját éreztem a költészetében, ami arra utalt, hogy ennek nem csak felszínes ordibálás lesz a vége. A Garázsmenet pedig be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet: a kötet vidékről jött fiúja - aki talán még csak készül férfinak szegődni - fokozatosan ismeri és ismerteti meg olvasóival az elfásult, kompromisszumokba beletörődő Magyarországot. Teszi mindezt a kérdésfeltevéseiből fakadó ösztönös szociológiai érdeklődéssel. Csak egyetlenegyszer csattan fel igazán - a valószínűleg sok követője szerint kulcsszövegként kezelendő Random-országban -, akkor viszont nagyon. Ez az elcsattanó hangvétel az, ami szerintem látványosan megihlette - sokszor akár unásig is - a Fehér Renátót követő szerzők sokaságát, az én kedvencem mégis inkább a szintén klasszikussá vált, ám sokkal ráérősebb keserűséggel érzékletesen mesélő  Üvegfalú lift. Ennek egy bizonyos sora - "tegnap meg már én is menthetetlen kompromisszumokat kötöttem" - volt az a gondolat, amelyből egy saját versem, a szintén viszonylagos feltűnést keltő kompromisszum is kinőtte magát (abban meg én csattantam el), sőt, még majdnem a mottójává is vált. És bár teljesen jogos kérdés, hogy ez a fajta közéletre irányuló költészet mennyire kötött egy bizonyos korhoz, és nem veszíti-e el viszonylag gyorsan az érvényességét, én úgy érzem, hogy Fehér Renátó kötete a maradandóak közé tartozik, mert egy fokozatosan építkező munka, a magánéletből kinövő közélet aprólékos dokumentációja.

A kötetről a megjelenése idején is írtam kritikát a FÉLOnline-ra. Ha érdekel, ezt itt olvashatod el!

2021.04.12. Költészet Napja 2. Simon Márton: Dalok a magasföldszintről (2010)

Simon Mártont pályatársként egyre nehezebb olvasni. Nem azért, mert sokkal bonyolultabbá vált volna a költészete a Dalok a magasföldszintről óta, hanem egyszerűen azért, mert az őt - megérdemelten - körülvevő, maradandóan stabilnak tűnő rajongótábor minden jóindulata ellenére is éppen arról az alapvető tényről veszi el a figyelmet, hogy Simon Márton költészete mennyire intim. Olyan, mintha az ember legjobb barátja lenne. Ráadásul már az első kötete olyan, mint ami minderre abszolút fel van készülve. 

Persze erre a fajta profánságra vannak előképek a magyar irodalomban - például Petri György, hogy mást ne mondjak -, akinek viszont fiatalon Simon költészete jelent egyfajta kapudrogot ebbe a világba, az könnyen lehet, hogy a Magára gondol című szövegben találkozik először azzal, hogy valaki mindenfajta éretlen szexuális szégyenérzettől mentesen, a maga tárgyiasságában írja le az "óvszerek" kifejezést, miközben mégis rengeteg érzés van mögötte. Ez a felismerés pedig olyan bátorságot ad, ami ehhez a pályához - és talán sok minden máshoz is - elengedhetetlen. Mert a vers nagyon sokszor a legintimebb és legnehezebb pillanatainkról szól, mégsem kell a szó szoros értelmében belehalni. A Dalok a magasföldszintről darabjai ennek az érzésnek a tudatában segítik át az embert a legnehezebbnek gondolt időszakokon.

2021.04.11. Költészet Napja 1. Kemény Lili: Madaram (2011)

Ez a kötet ma valószínűleg nem jelenhetne meg. Nem valamiféle durva cenzúra okán, hanem egyszerűen azért, mert az a világot látszólag szelíd egykedvűséggel értelmezni próbáló, valójában pimaszul kíváncsi versnyelv, amivel az akkor 18 éves Kemény Lili dolgozott, mostanra nagyon keveseket érdekel. Az azóta elhatalmasodó generációs sémáknak már az is ellentmond, hogy egy 18 éves magyar állampolgár ezen a hangon szólaljon meg, hiszen - mint tudjuk -, ez a korszak a lázadásról kellene szóljon, és arról, hogy ordít a fiatal, mert lázad. Csakhogy Kemény Lili ebben a kötetben nem igazán lázad, amikor viszont mégis, akkor az sokkal nagyobbat dörren annál, mint hogyha végig ezt tenné. Az pedig, hogy egy költő ezzel az arányérzékkel szólaljon meg, súlyos lemaradottságot jelentene 2021 Magyarországán.

Pedig irigylésre méltó az, ahogyan ez a kötet egy pillanatig sem akar több lenni annál, ami: a körülöttünk lévő világra való aprólékos, ráérős rácsodálkozás. "ez a másik ember, ilyen viszonyok vannak, van egy pillanat, amiből mítosz lesz, és van egy mitikus esemény, amit meg lehet hengergetni a porban, ez itt az utca, így kell megszólalni, ez vagyok én", ilyesmiket írt a kötet fülszövegében Darvasi László. És tulajdonképpen miért is kellene másmilyennek lennie egy 18 éves szerző kötetének? Miért is várunk el bármiféle heves kapkodást és azonnali kukarugdosó poétikát fiatal szerzőktől? Hova rohanunk? Legyen csak meg mindennek a maga ideje!

Kemény Lilivel történetesen egyetlen év van köztünk, és - talán ennek okán, de az is lehet, hogy egészen más miatt - közös tapasztalatnak tűnik egy olyan világ valahonnan a múltból, ami úgy védelmezett, hogy jól lehetett érezni magad benne, eközben viszont arra is rá lehetett kérdezni, mi van a védelem mögött. Aki egy ilyen világot ma megpróbál fenntartani, azonnal cinikusnak bélyegzik. A Madaram még megszülethetett egy ilyen világ keretei között, amelynek tisztelettel és szeretettel őrzi az emlékét. Nekem pedig történetesen az első, igazán nagy és fontos találkozásom a kortárs magyar irodalommal.

2021.04.10. Előszó a Költészet Napjához

Mivel viszonylag hirtelen született az ötlet hogy megtegyem, ezért a Költészet Napján, továbbá az azt követő 1 hétben szeretnék neked kortárs magyar versesköteteket ajánlani. Minden nap egyet, nagyjából az elmúlt tíz év számomra legkedvesebb darabjait. Az alábbiakban ennek kapcsán osztok meg egy pár gondolatot.

Az írásnak és a kultúraközvetítésnek egyaránt vannak nagyon sajátos csapdái. Az egyik például abban az üzenetben rejlik, hogy olvassunk minél több könyvet, mert olvasás nélkül műveletlenek maradunk. Én ebben ilyen formában semmi esetre sem hiszek. Ugyanis ismerem magam annyira, hogy tudjam: az olvasáson kívül még számos dolog foglalkoztat: zenék, filmek, színház, természetjárás, önismeret, tudatos életmód, satöbbi. Abban hiszek, hogy értékes tartalmak bármilyen formában, bármilyen csatornán keresztül eljuthatnak egy-egy adott emberhez. Másrészt - hogy szerencsére-e vagy sajnos, ezt mindenki döntse el maga - abban is biztos vagyok, hogy egy-egy tartalom értékessége nem feltétlenül a formán múlik. Nincsen olyan forma, amely minden körülmények között biztos módszer, ezáltal pedig szent és sérthetetlen lenne. Kicsit profánabban fogalmazva: attól még, mert valami irodalom, lehet unalmas, sőt, még borzasztóan szar is.

Sajátos csapda lehet az a - ma oly gyakran javasolt - szempont is, hogy az ember minden körülmények között lépjen ki a komfortzónájából. Az ember azért van a komfortzónájában, mert ott neki jó. Hülye lenne kilépni. Ha mégsem jó, vagy szűk neki, akkor lépjen ki belőle, vagy tágítsa, de csak azért, mert kívülről ezzel zargatják, semmiképpen se tegye! Ezért tartom ízléstelenül nevetségesnek, amikor az irodalmi élet egy részét azzal vádolja az irodalmi élet másik része, hogy egy baráti alapon működő belterjes közeg, és hogy márpedig ők megcsinálják az igazi, mindenkinek szóló és/vagy minden szöveget elfogulatlanul vizsgáló irodalmat. Az efféle kivagyiság vége rendszerint az szokott lenni, hogy két irodalmi közeg farkasszemet néz egymással, és mindkettő a másikat vádolja belterjességgel. A maga módján mindkettejüknek igaza is van, és ezzel az irodalom szempontjából nincs is semmi baj, hiszen ettől gazdagodik. A baj ott kezdődik, hogy a kényszeres komfortzóna-tágítás azt az illúziót kelti, hogy az új felismerések mindig kint vannak. Hogy oda kell mennem, ahol a másik fél már belterjességgel vádolna, mert ha sikerül meggyőznöm az ellenkezőjéről, akkor leszek több. Na de mi van, ha a másik fél nem akarja, hogy meggyőzzem? Márpedig ha belterjességgel vádol, valószínűleg nem akarja. Érdemes ezzel küzdeni? A magam részéről egyre inkább arra jutok, hogy sokkal inkább nem, mint amennyire igen.

Mindezt azért mondtam el, mert azok a kötetek, amelyekről a költészet napja alkalmából beszélni fogok, általam valóban szeretett, számomra komfortos könyvek. Utóbbi viszont nem azt jelenti, hogy ne lennének bennük időről időre újraértelmezendő szövegek, vagy akár olyanok, amik elolvasása után a falat kaparom dühömben, szomorúságomban, vagy idegességemben. Ezeket én a bennük rejlő feszültségekkel, kérdésfelvetésekkel együtt szeretem, és ezek azok, amelyek az elmúlt nagyjából tíz év kortárs irodalmi ténykedése alatt talán a legközelebb kerültek hozzám. Ajánlom őket tehát akkora szeretettel, amilyennel fogadni is tudtam.

2021.04.05. Ünnepi kérdés: miért tojik tojást a nyúl?

Fejtsük meg együtt a húsvét XXI. századi értelmét című ünnepi eszmefuttatásunk következik.

A történet központi kérdése az, hogy miért is a nyúl tojja a tojást. A válasz kétfelől indul, ami viszont rejtély, az maga a találkozási pont.

A válasz egyik kiindulási pontja, a nyúl - állítólag - egy vallási alapú félrefordítás következménye: az adott nép nyelvén ugyanis a bárány - ami itt a keresztény hagyomány húsvéti bárányát hivatott jelezni - szó a megtévesztésig hasonlít a nyúl szóra. Az adott népet meg is tévesztette, így terjedt szét a kultúrában.

A válasz másik fele, a tojás feltehetőleg sokkal inkább pogány eredetű népszokásokhoz és tavaszi termékenységi rítusokhoz köthető, ahogyan a teljes locsolkodási hagyomány: a fiúk a lányokat egy implicit szexualitás jegyében locsolják, majd ennek hasonlóan implicit viszonzásaként tojást kapnak a lányoktól. (Hogy ez esetben maga a tojás mit szimbolizál, a termékenységhez kellően nagyra nőtt férfiasság egy bizonyos részét, vagy esetleg a sikeres rítus esetén születendő gyermeket, egy fokkal már izgalmasabb kérdés, de kétlem, hogy túl sokan akarnák feszegetni. Merthogy a szexualitás tabu, ennél fogva pedig racionálisan abszolút kikezdhetetlen konzervatív feminista alapokon lehet ráfogni az egész hagyományra, hogy gonosz, elnyomó, erőszakos férfiszokás, ez pedig sokkal egyszerűbb - és az adott személy számára minden cinizmustól mentesen egészen biztosan megnyugtatóbb is - mint további kérdéseket felvetni.)

Na de ami a dolog lényegi kérdése - és amire kíváncsian várom az esetleges tippeket -, hogy mi volt az a történelmi pillanat, amikor a fent említett két kulturális hagyomány először összeért, és egymásban feloldódva hibridizálódott? Ha egy hosszabb folyamat következménye, akkor milyen szakaszai voltak? Mióta van az húsvétkor, hogy a nyúl tojást tojik? Őszintén kíváncsi vagyok.

2021.04.03. Mostantól a hírlevelemre is feliratkozhatsz!

Az internettel való ismerkedésem ma egy újabb szakaszához érkezett: elkezdtem használni a korábban MailMaster néven ismert Sales Autopilot hírlevélkezelő szolgáltatását. Ennek eredményeként mostantól feliratkozhatsz a hírlevelemre, amelyért cserébe minden hónap elején egy összefoglaló levélben is megkapod, mit alkottam az előző időszakban. Így biztosan nem maradsz le semmi fontosról. Ha szeretnél feliratkozni, kattints ide!

2021.04.02. Szavazás az elmúlt 5 év legjobb verseskötetéről, Halló Központ a Youtube-on

Két fejleményt szeretnék veled megosztani. Az egyik, hogy az f21.hu április 4-ig keresi szavazatok alapján az elmúlt 5 év legjobb magyar verseskötetét. Ha olvastad a Tévedések tárgyát és tetszett, ezen a linken tudsz rá szavazni, értelemszerűen az S betűnél.

A másik hírem, hogy az eddig pusztán IGTV-n futó, Halló Központ című, saját dalaim akusztikus változatát bemutató sorozat mostantól a Youtube csatornámon is elérhető, külön lejátszási lista formájában is. A Halló Központ név 2021-től jelzi a zenei tevékenységemet. Ez a név egyszerre ironikus és nagyon is komolyan veendő saját dalok gyűjteményét jelöli, egyúttal törekszik arra, hogy folyamatosan lehetőséget jelentsen az újra (vagy adott esetben régire) való nyitottságra. A legközelebb új felvétel április 7-ikén 18:00-kor érkezik, addig is nagyon jó szórakozást kíánok az eddigi négy dalhoz!



2021.03.19. Kedvenc magyar dalaim 2020-ból a Kortárs Online cikkében

A Kortárs Online cikkében én is szemeztem a tavalyi év dalaiból, így esik szó részemről egy Felső Tízezer-, egy Hó Márton-, és egy Csaknekedkislány-szerzeményről is. Olvassátok, és hallgassatok magyar zenét, meg találjátok meg benne a számotokra jót, mert a választék nagy. 🙂

2021.03.15. A decemberi interjúm már a DUE Tallózóban is olvasható!

Az interjú, amelyet a due.hu weboldalán decemberben olvashattatok velem, bekerült az oldal nyomtatott lapjának, a DUE Tallózónak a februári számába is, szóval ha még nem olvastátok, ott is megtaláljátok, közvetlenül egy Carson Coma-interjú után, ami azért szintén elég vagány. 

2021.03.11. Melyik magyar könnyűzenész vagy?

Ha még nem találkoztál vele, ajánlom figyelmedbe az Instagram effektek között a Könnyűzenei párbeszédek sorozat egyszerű, szórakoztató kiegészítőit, amelyekből te is kiderítheted, melyik magyar könnyűzenész vagy. Az effekt első verziója után nemrég nőnap alkalmából elkészítettem a másodikat, amelyben kizárólag a magyar könnyűzene női képviselői szerepelnek.

2021.02.20. Újabb egykori beadandó, ezúttal Friedrich Schlegel meghatározó szövegéről

Újabb egykori Pázmányos dolgozatot adok közre, amelyben Friedrich Schlegel német esszéírónak egy fontos szövegéről, az Az érthetetlenségről címűről írtam. Egy olyan szövegről van szó, ami a mai napig gyakran eszembe jut, mert nagyon okosan és árnyaltan mesél az iróniáról, szemben korunk számos újságírójával, illetve egymondatos vicceskedő kommentelőjével. A szöveget itt, vagy a Publikációk menüpont alatt érheted el!

2021.02.16. Új tárca a Nincs Online-on

Ezúttal a Nincs Online havi tárca-sorozatába írtam a szerkesztők által megadott szavak alapján. Ennek eredményeként megismerkedhetsz Labirinszkivel, aki egy egészen átlagos, hétköznapi gázszerelő fickó. Jó olvasást kívánok!

2021.02.04. Kritika a Ricsárdgír mesekönyvéről a Kortárs Online-on

Az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy nem sokkal karácsony előtt maga Márton Dániel, a Ricsárdgír zenekar frontembere keresett meg a zenekar ünnepi kiadványának, a Szintis Laci megmenti a karácsonyt című alkotásnak a hírével, na meg azzal, hogy nagyon kíváncsi lenne a véleményemre. Én megírtam, most pedig megjelent a Kortárs Online-on. Ha a boldog koalacsalád büszke tagja vagy, akkor azért olvasd el, ha pedig nem, akkor azért! A kritikát is, és a könyvet is!

2021.01.24. Tárca a Nincs Online-on

Mások mellett én is írtam Zarka Áron képétől megihletve nagyon impulzívan tárcát a Nincs Online-nak. Olvassátok el itt!

2021.01.21. Régi egyetemi beadandók havonta egyszer

A mai nappal indult egy új kategória a Publikációk aloldalon, Egykori egyetemi beadandók néven. Miután egykori egyetemem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megvált legendás piliscsabai campusától, úgy döntöttem, hogy havi rendszerességgel megosztok a nagyközönséggel egy-egy olyan beadandó esszét, ami ottani tanulmányaim alatt született. Így szeretnék tisztelegni annak a helynek az emléke előtt. Első alkalommal David Hume, XVIII. századi skót filozófus, illetve Pálfi György Taxidermia című filmjének összefüggéseiről olvashattok egy szöveget. Jó szórakozást hozzá!

2021.01.17. Holnaptól újraindul az Insta-feed

Kicsivel több mint két hetet szántam arra január elején, hogy megújítsam az Instagram-tartalmaimat. Ennek eredményeként holnaptól (tehát január 18-ától) minden hétfőn, szerdán, és pénteken este 7 órakor érkeznek új posztok az oldalra. Hogy pontosan mik lesznek ezek? 

Megújult dizájnnal érkeznek a Könnyűzenei párbeszédek és a Nézelődési gyakorlatok is, utóbbit pedig elgondolkodtató kérdésekkel szeretném feldobni, hogy ezzel is egy kicsit interaktívabbá váljék. Nagyjából változatlanul folytatódik a Könyvemlék sorozat, ezen kívül újraindul az Egy másik turné elnevezésű városnéző zeneialbum-sorozat (erről kicsit bővebben olvashatsz a Zene menüpont alatt.) Szintén folytatódnak a Nézelődési gyakorlatok előzményei, amelyben magyar szerzők szerelmes, illetve erotikus jellegű szövegeiből olvasok fel, illetve a zenei tevékenységemre alapozva indul egy egészen új, egyszálgitáros videósorozat is, Halló Központ projektnéven, amelynek darabjaiban a saját dalaimat adom elő. 

Mindehhez jó szórakozást kívánok neked!

2020.12.22. Interjúzott velem a due.hu

Az a megtiszteltetés ért, hogy a due.hu készített velem egy interjút, amit ide kattintva olvashattok el. Első sorban a zenekritika a téma, de szót ejtek még benne a Tévedések tárgyáról és az elmúlt év történéseiről is. Ezzel az interjúval kívánok mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt!

2020.12.15. Reisz Gábor zenei inspirációi a Kortárs Online-on

A Kortárs Online-on megjelent egy anyag, amelyben Reisz Gábor, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, illetve a Rossz versek című filmek rendezője, továbbá az ezen filmek zenéjéért felelős VAN filmzenekar tagja mesélt a zenei inspirációiról. Ehhez nekem annyi közöm van, hogy kérdezőként és afféle szellemíróként működtem közre a szöveg létrejöttében. Az már csak hab a tortán, hogy ez a szöveg éppen akkor jelent meg, amikor a zenekar vadonatúj, Ez című kislemeze is, amely az első (egyelőre) filmfüggetlen anyag tőlük. Inspirálódjon mindenki zeneileg, mert az jó!

2020.12.09. Új vers az idei utolsó, dupla Hévízben

Drót címmel olvasható egy új versem a Hévíz folyóirat idei utolsó, dupla számában, amely a covid miatt kizárólag online érhető el, itt.

2020.11.28. Kritikám Szálinger Balázs új könyvéről

A Kortárs online oldalán már olvasható a kritikám Szálinger Balázs első nem-verseskötetéről, az Al-dunai álomról. Ha kíváncsi vagy rá, kattints ide!

2020.11.22. Nyerd meg a Tévedések tárgyát!

A közeledő karácsony alkalmából az Instagram oldalamon indul egy rövid nyereményjáték, amelynek során megnyerheted a Tévedések tárgya című első verseskötetemet. A feladat a következő: az itt található poszt alatt kommentben írj egy rövid, számodra meghatározó élményt, ami a családodról szól! További részleteket a posztban találsz. Jó szórakozást kívánok! :)

2020.11.13. Új versek az ÉS-ben!

Két új versem jelent meg, Eleje és Tánc címmel az Élet és Irodalomban. Talán mondanom sem kell, mekkora öröm nekem - életemben először - ennek a nagy múltú lapnak az oldalan publikálni. A két szöveget - egy-egy rövid reklám megtekintése után, vagy előfizetéssel - itt tudjátok elolvasni.

2020.11.04. Új vers a Nincs Online Folyóiratban!

Új versem jelent meg a Nincs Online Folyóiratban, Öltöztetett címmel. Ha szeretnéd elolvasni, kattints ide!

2020.10.29. Új dalfeldolgozás, Sallai Laci közreműködésével!

Egy kis zenei kitérő következik: még a karantén tavaszi hullámában kezdtem el felvenni a Songs from the quarantine elnevezésű külföldi feldolgozás-sorozatomat, aminek egyes darabjait a Youtube-on tettem közzé. A sorozat most folytatódik, méghozzá a nagyszerű Sallai Laci közreműködésével, akivel a Manic Street Preachers egyik fontos, 1998-as dalát, a My little empire-t gondoltuk újra. Ide kattintva meghallgathatod! Jó szórakozást!

2020.10.26. Verses naplóm - November végéig még letölthető!

A Nő a tükörben-es Bóta Tímea és Szeder Kata által szerkesztett verses önismereti napló - benne a kompromisszum című versemmel - még november végéig letölthető. Utána szeretettel elengedjük. (Egyúttal remélem, hogy Timiék készülnek valami újjal is - mindenképpen érdemes rájuk figyelni.)

2020.10.19. Elindult a Publikációk aloldal!

A mai naptól a friss megjelenéseim a Publikációk aloldalon is követhetőek. Kezdésként - a visszamenőlegesség jegyében - fel is töltöttem a 2011 óta különböző folyóiratokban megjelent verseim listáját. Az itt felsorolt szövegek legtöbbjéhez közvetlen link is tartozik, ezek tehát online is olvashatóak. Jó böngészést kívánok!

2020.10.10. Interjú Bodor Pannával

Készítettem egy interjút Bodor Pannával, aki író-dramaturg-rendező, legújabb produkcióját pedig saját tündérhegyi pszichiátriai kezelése inspirálta. A hisztérika a MU Színházban kerül bemutatásra (erre a hónapra sajnos már elfogytak a jegyek), az interjút pedig ide kattintva tudjátok elolvasni.

2020.10.09. Írta és olvasta a Youtube-on!

Az Írta és olvasta már említett, mások mellett velem felvett epizódja a Youtube-on elérhető. A beszélgetés az Edward Albee klasszikusát, a Nem félünk a farkastólt jól ismerőknek értelmezési kísérlet, az azt nem ismerőknek pedig spoilerekkel teli ajánló, esetleg végszükség esetén csapongó összefoglaló. Szóval maga a műsor is legalább annyiféle módon értelmezhető, mint az abban értelmezett mű. (Na jó, utóbbi azért gazdagabb ebből a szempontból.) Jó szórakozást kívánok!

2020.10.05. Közreműködés a Dorcipelagonál

Október 16-án a Katona Borházban működök közre a Dorcipelago zenekar koncertjén. Hütter Dóra feltörekvő zenekarával idén tavasszal ismerkedtem meg, amikor is a járványhelyzet közepette rendhagyó módon szerepeltünk közösen az A38 és a Petőfi Irodalmi Múzeum Deck című közös sorozatában. Itt én verseket olvastam fel, amelyek közül kettőt a zenekar is megzenésített. (Az alkalom felvétele a Youtube-on is visszanézhető). A mostani koncerten mindkét így született dal felcsendül majd, én pedig - ha minden igaz - egy kicsit mesélek majd a szövegekről. Az esemény Facebook-linkjét itt találjátok. Várunk mindenkit nagy szeretettel!

2020.10.02. Emberi jogokról a Not targets-nél

Te gondolkodtál-e már arról, hogy mihez van jogod? Gyakran emlegetett kifejezés ez a mindennapi életben, sokan véljük tudni feszült helyzetekben, hogy mihez van jogunk. Én ugyanezt a dolgot egy friss szövegben kicsit távolabbról, és csupa-csupa jó szándékkal vizsgáltam. Pár héttel ezelőtt ugyanis megkeresett a Not targets nevű - első sorban, de nem kizárólag női - érdekvédelmi szervezet ötletgazdája, Szekér Viktória, hogy van-e kedvem egy pár bekezdéses szöveget írni arról, hogy mit is gondolok a jogokról. Igent mondtam, így született meg a szakács és a vendég, továbbá a vallási különbségekkel nehezített randevú példája. Ha kíváncsiak vagytok rá, itt olvashatjátok el!

2020.09.27. Új versek a dunszt.sk-n!

Megjelent pár hosszabb, klasszikusokat imitáló Nézelődési gyakorlat a dunszt.sk-n. A szövegek ezúttal Balassi Bálint, Kazinczy Ferenc, és Csokonai Vitéz Mihály hangján szólnak, az alattuk szereplő portréfotóm pedig ezúttal egy régebbi darab, Bokor Krisztián alkotása. Ha olvasnád a szövegeket, kattints ide!

2020.09.21. Írta és olvasta

Meghívást kaptam az Írta és olvasta nevű online olvasókörbe egy drámaszöveg erejéig. Én magam is kíváncsian várom, mit fogok hallani - és mondani - Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámájáról, amellyel egyébként ez alkalomból bevallottan első ismerkedési fázisban vagyok. Szeretettel várok, várunk mindenkit az október 8-i Youtube-premieren! 

2020.09.14. A Nézelődési gyakorlatokról

Frissítettem az oldal Irodalom menüjét, méghozzá a Nézelődési gyakorlatok munkacímen futó - egyelőre - Instagram-sorozat leírásával. Amint az a részletekből kiderül, határozott szándékom van arra, hogy előbb-utóbb könyv formában is megjelenjen belőle valami, ennek a részletei még alakulóban vannak. Minden esetre ha kíváncsi vagy arra, hogy nagyjából mi várható ennek kapcsán, akkor olvasd el a leírást!


2020.09.08. Kritikám Gráf Dóra kötetéről

Új kritika jelent meg tőlem a Kortárs Online-on, amelyben Gráf Dóra Környezetismeret című első verseskötetéről írtam. Fontos, nagyon kellemes hangvételű debütkötetről van szó, azt pedig csak kritikusi minőségemen kívül merem hozzátenni, hogy rég éreztem versnyelvet ennyire közel a magaméhoz. Olvasd el itt a kritikát, és ha ennek alapján izgalmasnak találod, akkor a kötetet is!

2020.08.26. Versfelolvasások az IGTV-n

Viszonylag számomra is váratlanul elindult az IGTV-jén - vagyis az Instagram videós felületén - egy videós rovat, amelyben hétről hétre magyar szerzők erotikus, szexuális töltetű szövegeiből fogok felolvasni. Itt és most arról szeretnék egy kicsit beszélni, hogy hogyan is vettem rá magam erre a folyamatra.

Az már egy ideje teljesen világos volt, hogy valamivel előrébb tolhatnám az instagram felületén a saját fizimiskámat, dacára annak, hogy nem különösebben éreztem magamban azt a fajta exhibicionizmust, ami az ilyen megnyilvánulások mögött szokott lenni. Saját múltamra visszatekintve ez bizonyos fokig meglepő, mert színészi és rockzenei ambícióim egyaránt voltak, amelyek mindegyikének elengedhetetlen része, hogy az embert mások nézik. Annak, hogy ez idővel kikopott belőlem, leginkább félelmek, csalódások, és egyéb kellemetlen incidensek voltak az okai. De a világszerte sokak életét felkavaró 2020-as év az enyémet is felkavarta annyira, hogy úgy érezzem, nem csak lehetséges, de fontos is újra többet megmutatnom magamból a világnak. Mindemellett nem titkolt reményem, hogy ezen a módon talán többekhez eljut az az üzenet, amit elengedhetetlenül fontosnak tartok, nevezetesen hogy tudjunk egymással nyíltan beszélgetni szexualitásról és erotikáról. 

Az, hogy számomra ennek a legkézenfekvőbb eszköze az irodalom, magába foglalja azt a nehézséget, hogy van az a szemszög, ahonnan az irodalom is rétegműfajnak számít. A hazai közbeszédben nagyon könnyű abba a demagógiába esni, hogy manapság már senki sem olvas, csak a számítógépet bámulja, én azonban a két platform közötti ellentétek szítása helyett inkább mindkettőben bízom. Nyilvánvalóan nem ugyanaz az élmény egy szöveget a világháló zajában valakitől felolvasva hallani, mint a lehető legnyugodtabb körülmények között - mondjuk az esti fürdés közben, esetleg után - olvasgatni. Más élmények, más tapasztalatok jöhetnek fel, ez viszont izgalmas lehet annyira, hogy ne akarjuk magunkat megfosztani egyik befogadói módszertől a másik javára, hanem kíváncsiak legyünk mindkettőre. A két dolog tehát nem feltétlenül zárja ki egymást, sőt, inkább erősíti, és kölcsönös dinamikában tudnak együtt létezni.

Ha pedig még nem láttad az első felolvasós videómat, nézd meg ide kattintva!

2020. 08. 10. A Nézelődési gyakorlatokról

A mai napon elküldtem a Nézelődési gyakorlatok munkacímű anyag kéziratát a Scolar egyik szerkesztőjének. Nyilván amennyiben elfogadják, abban az esetben is lesz vele még munka jócskán, azért ezt mégis egy újabb pontnak érzem egy izgalmas folyamatban. Kicsivel több mint egy éve született meg a fejemben ez a koncepció, amely a versek születésével sokat változott, formálódott, és eredményezett egy meglehetősen sokszínű anyagot, amelyről nagyon remélem, hogy hamarosan a nagyközönség elé kerülhet. A projekt Instagramon futó rövidebb verziója egyelőre marad. Ha eddig még elkerülte volna a figyelmedet ez a sokszor szerelmes, erotikus, vagy adott esetben csak nagyon elmerengő hangvételű költészeti projekt, akkor szeretettel ajánlom figyelmedbe.


2020. 08. 03. A tartalomgyártás háttereiről

Némi háttérinformáció azoknak, akik hozzám hasonló aktivitással működnek a közösségi médiában: van az a pont, amikor az ember a posztjaihoz elkezdi használni az időzítőt. Nálam ez a pillanat idén június közepén jött el, így az alkotói Facebook- és Instagram-tartalmakat azóta havonta előre időzítem. (Az augusztusit gyakorlatilag épphogy időben, ma délelőtt pörgettem végig, a ma esti poszt tehát már friss időzítés.) A tervezett tartalmak idejét, szövegeit, és képeinek forrását előzetesen egy Excel-fájlba írom össze, ez segít időzítéskor a mit, mikor, hova kérdésekben. Az oldal, amit időzítésre használok, nem túl meglepő módon Cukiberg bácsihoz tartozik, Creator Studio néven fut, és mivel a Facebook és az Instagram jogilag már összetartozik, mindkét oldal posztjainak a kezelésére alkalmas. Ha valakit érint ilyesmi, annak csak javasolni tudom, teljesen ingyenesen használható. 


2020. 07. 31. Elindult az oldal!

Elindult az oldal. Az Irodalom, Újságírás, illetve Zene menüpontokban az ezekkel kapcsolatos eddigi eredményeimet, illetve fontosabb információkat gyűjtöttem össze. Itt, vagyis a Hírek menüpontban a velem kapcsolatos legfrissebb híreket olvashatod (pl.: megjelenés, ajánlás, fellépés), a Kapcsolat menüpontban pedig láthatod, hogyan érsz el.